-Lelked fényre és melegségre áhítozik az év utolsó éjszakájáin? Kilépnél világodból és megpihennél mielőtt átléped az Új Esztendő kapuját? Hát tégy így! Hagyd, hogy a béke utolérjen! Adj időt, hogy az idei év csodái összeálljanak, beérjenek és megmutathassák magukat. Ehhez pedig most meginvitállak a legideálisabb, legkülönlegesebb helyre. Alrischa Fogadója tárt karokkal vár! Megad mindent, ami ehhez kell, meleg szívvel, tárt kapukkal vár, de erre évente csak egyszer nyílik alkalom. Vendégköre ugyanis zárt. Legmegbecsültebb törzsvendégei pedig minden évben ellátogatnak az Alrischa-ba ez idő tájt, hogy ott töltsék az év utolsó napjait. Szobái tehát mind foglaltak, egyet kivéve. Ezt a szobát pedig minden évben felajánlják annak a személynek, akit ez a válogatott társaság szívesen fogad. Idén Te lehetsz az a szerencsés. Élj hát ezzel a különleges lehetőséggel. Türelmetlenül várunk!-
Fáradságod azonnal elmúlik, ahogy átléped az Alrischa küszöbét. Mintha egy filmbe csöppentél volna. Fenyőerdő védő gyűrűjében áll a régi, romantikus kúria, ami egyszerre meghittséget és valahogy tisztaságot is sugároz. Egy kedves szobalány a környék természeti kincseiről mesél, ahogy felvezet a szobádba. Megemlíti, hogy ma napfogyatkozás van, érdemes lesz megcsodálni. Kapukat nyit, legalábbis azok szerint, akik hisznek benne.
Rég nem tapasztaltál ekkora csöndet, ami a házban uralkodik, meglepő, hisz teltházra hivatkoztak. Fenyőillat, a régi korok patinája, pattogó kandallótűz, zöld drapériák, lágy fények és fehér falak. Az éjjeliszekrényeden egy levelet találsz, neked címezték.
„Had legyek én, aki először üdvözöli körünkben! Látogass meg ma, az 1-es szoba az enyém!”
Zavartan fordulsz hátra, de a szobalánynak nyomát sem látod. Végül úgy döntesz, megpihensz kicsit, élvezed szobád kényelmét, aztán elfogadod az invitálást.
Délután ébredsz, felnézel az égre, még elcsíped a napfogyatkozás végét, ahogy a hold kiharap egy darabot a napból. Rápillantasz a levélre. Kíváncsiságod fellobban, elindulsz hát, hogy megkeresd az 1-es szobát. Ahogy sétálsz a folyosókon, látod, hogy minden ajtó kicsit más. Az 1-es ajtó, finom, nőies, világoszöld. Az ajtó mögül mintha harangkongást és kutyaugatást hallanál. Képtelenség. A kopogásra nem jön válasz, de rés nyílik az ajtón, fény és csípős hideg csap meg. Úgy döntesz belépsz, de amikor kitárod az ajtót, nem hiszel a szemednek. Egy téli havas domboldalon találod magad. A távolban kis templom a dombtetőn. Harangoznak. Egy karcsú alak közeledik hozzád az ösvényen. Különös jelenés. Egy menyasszony sugárzó szemmel, borostyáncsokorral a kezében. Hosszú fátyla körül egy nagy fehér kutya ugrált, ő a kísérője. Nevetve integet feléd…biztosan még álmodsz, gondolod.
-Már vártalak! Én akartalak köszönteni! Hisz minden velem kezdődik!
-Hol vagyok? Ki vagy?
-Boldogasszony havában jársz. Én pedig annak lelke, szelleme vagyok, Január kisasszony…nemsokára asszony-kacsint rád nevetve-mert minden vég kezdet.
Útravalót is mondok! Kezd mindig tisztán, könnyeden és szerelemben! Mint a menyasszonyok!
Templomharang kongására riadsz fel az ágyadban. Kint sötét éjszaka. Megtörlöd a szemed, majd visszaalszol.
Másnap reggeli sétádról visszatérve újabb levelet találsz a szekrényen.
„Az időpontja 18 órára szól, ne késsen, mert nincs szabad helyem később. 2-es szoba”
Zavartan csóválod a fejed. A recepción a levélről, a fogadó vendégeiről érdeklődsz, de csak udvarias, kitérő válaszokat kapsz, illetve javasolják, hogy a megjelölt időben keresd fel a 2-es szobát.
Sokáig viaskodsz, végül kíváncsiságod nagyobb a felháborodásodnál, amit ez a titokzatosság kelt. A megjelölt időben elindulsz újra a folyosón, hogy megkeresd a 2-es szobát. Kopogsz, és ezúttal be is invitálnak.
Egy köpcös, bajszos, pirospozsgás férfi mérőszalaggal a nyakában és különböző kelmékkel a karján nyit ajtót és szinte beránt a szobába. Mire észbe kapsz három jókora tükör vesz körül, egy dobogón állsz és a kis ember épp halványsárga selymet csavar köréd, amit fehér csipkével tűz meg.
-Egy percnyi vesztegetni való időnk sincs! Nyakunkon a szezon bálja és a ruhája még nincs kész! Nézzük, hogy mutat tánc közben…forogjon!
A kis ember lendületes, nevető, vidám, egyre parancsokat osztogat és sürget. Megadod magad, hisz ez csakis egy újabb álom lehet, a hegyi levegő teszi… Elkezdesz hát forogni az immár tökéletes ruhában. Hirtelen a tükrökben egy hatalmas báltermet pillantasz meg, csillárok fényét, nevető embereket álarcban. Egy magas, jóképű táncos ragadja meg a derekad és vinne táncba.
-Menjen, ne késlekedjen, hadd lássák a munkám!
-Ki maga! – kérdezed még visszafordulva táncosod karjában.
-Farsang havának főszabója vagyok, Február mester. – Menjen, siessen!…és ne feledje, mindig öltözzön örömbe, és színbe a Tánchoz. Másképp nem érdemes!
Ismét az ágyadban ébredsz. Az ajtód alatt egy levelet csúsztatnak be. Odaugrassz, és kitárod, hogy meglesd a futárt, de a folyósón már nem látsz senkit.
Lehajolsz a levélért. Újabb invitálás.
„Reggel kilencre várom, ne felejtse a napraforgómagot! 3-as szoba”
Újra a recepció felé veszed az irányt, hogy magyarázatot kérj. Hirtelen felindulásból bekopogsz a 10-es majd a 11-es szobába, semmi válasz. A recepciós ismét kitérő választ ad, de készséggel kerít neked egy zacskó szotyit.
Másnap reggel 9-kor a 3-as szoba előtt állsz. Bentről madárcsicsergés hallatszik. Amikor benyitsz az invitálásra, egy kertben találod magad. Olvadó hó csöpög, vakító napfény, ami meg-meg csillan a jégvirágokon. Itt-ott már rügyek a fákon. Ébred a természet. A kert végében egy kinyitható három lábú széken egy nyúlánk, vékony férfi ül, kalapján egy harkálytoll, gomblyukában fehér ibolya. Távcsővel kémleli a kert végében lévő fákat és a kis bozótost, ahová madáretetők vannak felszerelve. Int, hogy menj közelebb. Ölében kis füzet, amibe madárrajzok kerülnek.
Leülsz a mellette lévő üres székecskére. Beszélni akarsz, de csendre int. Átadja a távcsövet és egy közeli bokorra mutat. Egy kis tengelicpár kergetőzik épp.
Ott töltöd mellette a délelőttöt. Új házigazdád nem beszédes. Épp csak annyit szól hozzád, hogy bemutassa a fel-fel tűnő újabb madarakat. Nagy az élet. Cinke, zöldike, vörösbegy, csuszka, erdei pinty, őszapó és meggyvágó…mind a kis kert lakója.
Végül vendéglátód búcsúzni készül.
-Oh, a napraforgó. Szép magától, hogy elhozta. Most kezdődik a fészekrakó időszak, több energiára van szükségük.
-Köszönöm, hogy meginvitált…még be sem mutatkoztunk.
-Március szelleme vagyok, a Madarász. Köszönöm a társaságát.
– Szabadítsa fel és tegye könnyűvé a lelkét, ez Böjtmás havának tanulsága! Vegyen példát a madarakról… mindig legyen ideje arra, hogy megcsodálja röptüket!…és ne feledkezzen meg a napraforgómagról.
A falióra kattogása ébreszt. Újabb levél az ajtórés alatt.
„Holnap jöjjön, még a dagály előtt, úgy dél körül. 4-es szoba. Ha jót akar magának, kerít gumicsizmát és esőkabátot.”
Ez már mindennek a teteje. A recepciós persze most sem tud semmit. Ellenben akad esőholmi, ha igényled. Dühösen mész fel a szobádba…a folyosón a 4-es szoba előtt találod magad, benyitsz kopogás nélkül. Sehol senki. Hasonló szoba, mint a tiéd. Üresen.
Elhatározod, hogy mostantól nem foglalkozol ezzel az őrültséggel, a titokzatos meghívásokkal a különös szobákba a még különösebb vendégekhez, akik az év hónapjainak szellemeiként mutatkoznak be. Őrültség. Tényleg nagyon ki lehetsz merülve, ha ilyen álmaid vannak….de mégis.
Másnap reggel mikor felmész a reggeli után a szobádba az egyik széken sárga esőkabát, előtte egy pár sötétkék gumicsizma vár. A személyzet vagy a bolondját járatja veled, vagy túlzottan segítőkész. Egy kisördög mégis azt súgja, vegyél részt a játékban. Bármennyire is nevetségesnek érzed, felveszed a csizmát és a kabátot és újra elindulsz a 4-es szoba felé. Legnagyobb meglepetésedre ezúttal az ajtó mögött egy sziklás tengerpart tárul eléd. Szűk kis parti ösvény, melyet bizonyos időközönként ellephet a dagály, egy világítótoronyhoz visz. Vad szél vesz körül, felveri a sós vizet. Elindulsz a torony felé, hogy menedékre lelj. Egy hol mogorva, hol vidám tengerész fogad, a világítótorony őre. Furcsa, szeszélyes ember. Felvisz a toronyba, és megmutatja a láthatárt. Az elemek itt még jobban tombolnak, mégis, mintha jobban ura volnál mindennek.
-Te lennél Április szelleme? -kérdezed a tengerészt félig kíváncsian, félig gúnyosan.
-Jól gondolod. Én vagyok ura és őrizője Szent György hava szeleinek. Lassan indulnod kell, jön a dagály és elmossa az utat.
-Békülj meg az elemekkel, bármennyire szeszélyesnek tűnnek is. Használd az erejüket-kiált utánad a toronyból-… Állj bele a viharba, ne csak kívülről szenvedd el…és mindig nézd meg, tapasztald meg fentről is!
Reggel ismét levelet találsz az asztalodon.
„Várom uzsonnára! Viseljen valami rózsaszínt. 5-ös szoba.”
-Felteszem nem tud kisegíteni valami rózsaszín ruhadarabbal…nézel a recepciós kiismerhetetlen, rezzenéstelen arcába.
-Gondoskodunk róla, és egy órán belül a szobájában lesz.
Mire visszatérsz aznapi délutáni sétádról az erdőből, a szobádban egy rózsaszín kendőt találsz. Nevetve a hajadba kötöd és megindulsz az 5-ös szoba felé.
Egy rózsalugasba nyitsz be. Mindenütt pünkösdi rózsabokrok vesznek körül. Egy szőke lány hatalmas virágos kalapban és rózsaszín ruhában ül egy kis kerti asztal mellett, amin tea, gyümölcstorta és szendvicsek várnak. Épp rózsacsokrot köt. Meginvitál és kellemesen töltitek a délutánt a virágok között. Ő Május szelleme, nem is kérdés. Búcsúzóul egy pünkösdi rózsát tűz a hajadba.
-Áldott Pünkösdöt! Bőség és szerelem vesz körül. Vedd észre. Éld meg. Amit elvetsz az megfogan.
Mikor felébredsz az ablakod előtti kisasztalon egy váza pünkösdi rózsát találsz. Hogy kerülhet ez ide decemberben?! Ez nem lehet álom. A hely több mint különös. Legalább annyira valóságos, mint amennyire álomszerű. A személyzet pedig nem tud semmiről, de mintha mégis cinkosa lenne a szálló különös vendégeinek.
Egész délelőtt nem érkezik levél másnap, szinte csalódott vagy. Aztán vacsora előtt kopognak az ajtón, és a szobalány egy díszes meghívót nyújt át.
„A mulatság este 9kor kezdődik a 6-os szobában. Hozzon magával csillagszórót.”
-Megmondaná hol szerezhetnék…
Még be sem fejezed a kérdés, a szobalány egy csomag csillagszórót nyújt át és elköszön.
Este kilenckor kissé zavartan, estélyi ruhában nyitsz be a 6-os szobába, amit a recepcióról küldtek fel, mikor készülődtél.
Egy kastélykertben találod magad. Egy sövénylabirintusban, amit színes, világító lampionokkal díszítettek. Körülötted nevető, táncoló, kergetőző emberek kezükben csillagszóróval. Június szellemének vendégei ők is az impozáns estén. Hűvös pezsgő, eper, barokk tánczene, mosoly az arcokon. Engeded, hogy magával sodorjon a mulatság. Egy zöld alapon virágos hímzéssel díszített ruhában megjelenik végül a mulatság úrnője is, hogy üdvözölje vendégeit. Mikor besötétedik repülő lampionokat eresztetek az égbe. Éjfélkor pedig tüzet raktok, tüzet ugrotok. Végül tüzijáttékkal búcsúzik az este.
-Gyüjts fényt. Vidd magaddal. Szívd magadba a tűz erejét. Ez Szent Iván havának és az év leghosszabb napjának, a nyári napfordulónak ajándéka-ölel meg Június szelleme.
Az ajtó alatt talált levél most még különösebb.
„A szél dél körül ideálisnak ígérkezik. Várom. 7-es szoba.”
Ideálisnak mihez?
Amint átléped a szoba küszöbét a tengeren találod magad egy vitorlásban. A szél valóban ideális. Csodás nyári nap van. Megszabadulsz a pulóveredtől. Egy férfi ül a kormánynál tengerészsapkában és tengerészcsíkos pólóban. Nevetve üdvözöl.
– Szent Jakab ma kegyes hozzánk a széllel. -mosolyog rád Július szelleme. Csodás napot töltesz a tengeren. Rákot ebédeltek. Végtelenséget érzel, ahogy figyeled a víz fodrozódását a vitorlás oldalán, ahogy az megtöri a tengert. Sirályok követik a kis hajót, ahogy végül a kikötő felé veszitek az irányt.
-Most élsz. Ne pazarolj el egyetlen napot se azzal, hogy nem ezt ünnepled. Jó szelet hozzá!
A következő levél este 11 órára invitál a 8-as szobába.
„Hozzon pokrócot.”-szól az utasítás.
Egy vadvirágos rétre érkezel éjszaka. Sűrű virágillat és szenjánosbogarak. A rét közepén egy magas, középkorú, szemüveges férfi ül egy hatalmas távcső mellett és az eget kémleli. A haja bozontos, nagy és göndör, akár az oroszlán sörénye.
-Augusztus havának Csillagásza vagyok. Örülök magának. Tökéletes időzítés. Helyezze magát kényelembe. Ma este tisztán látszik az Orion öv, és az oroszlán szíve, a Regulus. Különleges éjszaka a mai, a Perseidák is ma érkeznek. Ne felejtsen el kívánni.
Letelepszel mellé a pokrócodra. Aztán háton fekve elveszel a csillagkupolában. Hullócsillagok raja cikázik feletted. A világ kitágul. Egyre tágulni látszik. Egyre hatalmasabb. Mintha a retinád is tágulna.
-Láss túl saját világodon. A csillagtengeren megannyi fényév távlatából. Egy vagy az univerzummal. Te vagy az univerzum.-hallod Augusztus szellemének mély, meleg hangját.
Éber álomba merülsz Kisasszony havának csillagkupolája alatt.
Várakozásteljesen tekintesz a következő napra és az újabb meghívásra. Minden ellenérzésed elszállt. Megadod magad a helynek, ennek a különös fogadónak.
A levél most egy tál szőlő kíséretében érkezik. Izgatott vagy az újabb ajtó, a 9-es szoba és Alrischa újabb vendége miatt. Vajon ki lesz Szeptember szelleme?
Egy szőlőbírtok tetején találod magad egy kispince előtt. Egy nagydarab, mosolygós férfi invitál. A pince előtt felállított asztalon az ősz gyümölcsei, friss kalács, pogácsa, bor, dió és sajttál hívogat.
-Légy üdvözölve Borszűrő Szent Mihály napján. Ízleld meg az év legelső újborát. Ízében benne van az eddigi év eszenciája és a következő időszak ígérete is.
-Én vagyok Szeptember havának gazdája. Az év kilencedik hónapja az én birtokom. A szüret az én gondom, asszonyom pedig már elkezdte megfesteni az erdők leveleit. Ahhoz az alkotáshoz mégis csak ő ért jobban.
Jószívvel vendégel meg Szeptember szelleme az asztalánál, tekintete azonban sokkal mélyebb dolgokat mesél, látod benne a tiszta igazság súlyát.
-Szeptember havában minden megmérettetik. Hogy mit viszünk és mit hagyunk el. A többi rajtunk áll.
A következő nap a 10-dik levél is megérkezik.
„Hozd magaddal az Örök Nő varázserejét a Nyitott Kapuk ünnepére, amikor az Ég és a Föld összeér.” – tanácstalanul nézel az üzenetre…vajon ilyet tartanak a recepción?-nevetsz fel.
A 10-dik vendég ajtaja egy erdei ösvényre nyílik. Esteledik. Az ösvény lámpásokkal van kirakva. Követed a fény útját. Egy védett, nagy tölgyfához érsz. Tövében egy ősz hajú, fekete ruhás nő ül, és egy apró üstöt keverget egy apró tábortűz felett. Egy marék szárított virágot szór a főzetbe.
-Épp jókor, elkészült az italod.
-Micsoda varázsital ez?
-Olyan amilyennek akarod…vagy csak kutyaközönséges gyógytea őszi margitvirággal, kakukkfűvel és veronikával. A mágiát Te adod hozzá, ha hiszel benne. De, ami ennél is több, a gyógyítás, azt pedig akkor, ha tisztán kapcsolódsz a téged körülvevő természettel.
-Boszorkány vagy?
-Nő vagyok. Csak annyira vagyok boszorkány, amennyire Te is.
-Hogy lelek rá az Örök Nő mágiáját?
-Mindig is veled volt. Ez Mindszentek havának üzenete.
Egy aranyszínű fonalgombolyagot vesz elő, majd eldobja. Messzire begurul az erdőbe, eltűnik szem elől. A vége Október asszony kezében marad. Azt neked adja. Olyan finom, akár a pókhálófonál, de nagyon erős.
-Fogd ezt az aranyfonalat. Rálelsz majd a varázslatodra, ha mindvégig követed. Belőled indul és hozzád tér vissza.
Mikor aztán ismét felébredsz a szobádban legújabb álmodból, a pattogő tűz fényében egy aranycérna csillan meg a jobb mutatóujjadon.
A 11-edik meghívó sem várat magára.
„Hozzon magával jóféle túrabakancsot és egy termosz forró teát. Hajnalban jöjjön, napfelkelte előtt a 11-es szobába.”
A recepción ismét kisegítenek a következő kaland kellékeivel. Jó melegen felöltözöl. Jól tudod kivel fogsz találkozni. Egy novemberi hajnal már igazán csípős lehet.
Egy erdőszélen találod magad a 11-es ajtó mögött. Egy őszülő, tagbaszakadt vadászember fogad.
-November vagyok, az esztendő Főerdésze. Tartson velem, ha kedve tartja.
Puskával a vállán megindul bejárni a határt, aminek ő az őrizője. Te a nyomába szegődsz. A fák levelei körülötted már megadták magukat Szent András havának. Kopár ágaik között rózsaszínben dereng a hajnal. A hideg levegő frissessége tölti be a tüdőd. A napfelkelte egy erdőszéli réten ér titeket. November szellemének földje megelevenedik, ahogy kezd felszállni a köd. Sejtelmes és gyönyörű. Hatalmas gímszarvas lép ki a fák közül, nyomában a párja. Félve nézel November puskájára, de az nem nyúl a fegyvere után. Miután megcsodáljátok az erdő királyát, bevetitek magatokat a fák közé. Megannyi gombára bukkantok, amit elrejtett az avar. Egy vászonzsákba gyűjtitek, amiből aztán pompás gombás rántotta készül a teád mellé. A mezőn a szabad ég alatt, saját magatok gyújtotta tűznél reggeliztek.
-Semmi nem lehet egyszerre annyira tiszta és határtalan, mégis annyira súlyos és mély, mint az én birodalmam. Ha jól akarod megélni, menj ki egy közeli erdőbe a novemberi ködök idején. Ha megteheted, még pirkadat előtt, és hagyd, hogy a nap rádköszönjön. Csodát láthatsz.
Már türelmetlenül várod a 12-es szoba meghívóját a következő napra. Vajon milyen lesz December szelleme?
Egy vörös szalaggal átkötött borítékot találsz a párnádon. Ismét hajnali találkozóra invitálnak.
„Gyere nyugodtan a hálóruhádban, majd én öltöztetlek az Álom havában.”
Egy kis faházba nyílik az Alrischa utolsó szobájának ajtaja. Sötét van, pattog a tűz.
Egy mosolygó kamaszlány fogad. Sürget, hogy készülődjetek. Egy porcelánkancsóból illatos vizet tölt egy tálba, megmosakodtok. Hosszan keféli a hajad, majd befonja. Egyszerű fehér vászonruhát ad. A derekadra hosszú vörös selyemszalagot köt. Az ő öltözéke is ilyen. A te fejedre zöld koszorú kerül, rutafűből és magyalágból. Az övé is hasonló, bár sokkal fejedelmibb. 7 égő fehér gyertya díszíti. December szelleme felkészült. A kezében is gyertyát tart. Meggyújt egyet neked is.
-Kövess. -szól, és megindul, ki a kis házból az úton, ahol újabb fehér ruhás lányok csatlakoznak hozzátok és szegődnek a nyomotokba. Kezükben gyertya, fejükön zöld koszorú. Együtt éneklik Szent Lucia dalát. Egy kis falu közepére értek, a feldíszített üres főtéren egy daliás lovas vár csupán. Csend lesz. A ló prüszkölése hallatszik egyedül. A férfi kezében egy tálon illatozó mazsolás kelt sütemény, ami 8-as alakot formál. A lányok nevetve szétszélednek, megragadva egy-egy kalácsot.
-Az én időmben születik a fény. Vidd magaddal a gyertyát. Őrizd és vidd magaddal a lángját, bárhová is mész. – Fordul hozzád December szelleme.
Felébredve az éjjeliszekrényeden ott fénylik a gyertya, amit kaptál, és egy tálon az álombeli ismerős sütemény, Luca macskája, a lussebulle. Még meleg, mikor beleharapsz. A december ízei egyetlen falatban.
Utolsó napod végéhez közeledik. Este még teszel egy utolsó sétát a ház körül. Mikor végül visszatérsz és benyitsz szobád ajtaján, döbbenten tapasztalod, hogy a Te szállásod is más lett. Egy fényes, feldíszített terem, a közepén hatalmas ünnepi asztallal, ami roskadozik a finomságok alatt. Az Alrischa utolsó csodája. Tizenketten ülnek az asztalnál. A fogadó 12 vendége. A tizenharmadik szék rád vár. A szellemek rád emelik poharukat.
Ajándékot is adnak neked. Mindegyik a maga módján, a maga áldásával. Élj vele. Tiéd a Tizenkét vendég varázslata az Új Esztendőre.
(Megjelent: Önismereti Felfedezők doboza-december)