Fura.
Egyszerre émelygek, fáj a fejem, vagyok teljesen kifacsarva és érzek békét és szabadságot.
Émelygés. Új rend. A szél. Most nagyon erős. Mintha a saját erőm manifesztálódna benne. Ismeretlen érzés és mégis ismerős. Nyugalom. Megnyugvás. Őserő. Bizonyosság.
Megint az a vedlés érzés.
A tudat, hogy minden úgy van, ahogy lennie kell. A megérkeztem érzés. Nem értem, csak érzem. Mindaz, ami mögöttem van ide vezetett. Mert ide érkeztem. Minden ami volt, ezt a jelentőségteljes pillanatot szolgálta. A mostban.
Nem értek semmit. De nem is akarok, mert nem ez a lényeg. Kimerevíteni a pillanatot, mint egy megállított videofelvételt. Jó ez a most.
Minden erőm elszállt. Beleköltözött a szélbe. Úgy érzem, az én erőm tombol. De rajtam kívül.
Vedlés. Az új bőröm. Még fáj minden.
Az elmúlt két napban az önfeledt öröm uralt. De valahol mélyen még dolgozott bennem valami ez alatt. Jó lenne sírni. De tombol a szél. Elnyom mindent. Ez lenne az élet? A bárholban. A mostban.
Azt akarom, hogy tépjen, cibáljon. Még és még! Fáj a mellkasom. Mintha leszakadt volna valami. Kiszívni az élet velejét.
Hol vannak az el nem sírt könnyek?
Úgy érzem csak én vagyok kint és bent. Jó ami most van. Imádom, ahogy kuszálja, kócolja a hajam. Béke a viharban. Minden ide vezetett.
Engedd be a csöndet. Soha nem tudod, hol talál meg. Lehet egy járműjavító telep elhagyatott villamosmegállójában egy pléh esőbeálló alatt. Mint most. Ne akard irányítani. Légy éber, és engedd be. Ne siess. Ne siesd el. Engedd. Engedj.
Ez nem díszlet. Ez te vagy.
Érzed az erőd? Érzed a fényed? Érzed a meleged?
Boldog születésnapot!
2019. szeptember 30.
Prága
Ústrendi Dilny Dp
hihetetlen erejű szél, ragyogó napsütés